Dnes je 07.03.2021, meniny má Tomáš
 
   Spišská Nová Ves > Várak, kastélyok, romok a kornyékben

Várak, kastélyok, romok a kornyékben

Spišský hrad – Szepes vára

634 m tengerszint feletti magasságban, a környék fölött mintegy 200 méterrel kimagasodó mészkőszikláról uralja a Szepesi-medencét a Szepesség egyik legértékesebb műemléke, a nemzeti kulturális örökségként nyilvántartott Szepesi vár. Amellett, hogy a 12-18. századok építészeti fejlődésének tükre, 4 hektáros (pontosan 41 426 m2) kiterjedésével Közép-Európa egyik legnagyobb vára.

A történelme is gazdag. A sziklát, amelyen épült, már a kora-, majd a késő-kőkorban lakták. A régi betelepítés időszámításunk idején érte el legnagyobb kiterjedését, amikor az ún. puchói kultúra népe hatalmas és nagy kitejedésű erődöt épített itt. Az erőd falait a közelmúltban végzett régészeti ásatások során meg is találták. De kiástak paraszti- és iparos- házakat és egy nagyméretű kultikus objektumot. Az erőd kiterjedéséből, falaiból és szerkezetéből arra lehet következtetni, hogy ez volt Közép-Szepesség központja. A falak, amelyek a terepen még felismerhetők, körbezárták az egész várat, áthaladtak a legnagyobb várudvaron is. Miután az erőd megsemmisült, a szomszéd dombon, a Drevenyiken, egy másik erőd épült. Csak ez a másik erőd megsemmisülése után kezdték építeni a mai Szepesi várat.

A Szepesi vár történelmének és építészeti fejlődésének ismeretét jelentősen módosította a mintegy tíz éven keresztül végzett alapos és módszeres régészeti feltárás. A kutatás talán legjelentősebb eredménye, hogy megtalálták és időben azonosították a vár legrégibb részét, a 11-12. században épített köralakú lakótornyot, amely a 13. század első felében semmisült meg. A 13. század első harmadában építették a mai köralakú tornyot, a román stílusú palotát és a felsővár további részét. Mivel a várak általában, köztük a Szepesi vár is, kitűnően beváltak a tatárjárás idején, IV. Béla szorgalmazta a a várépítéseket. Ezért a Szepesi vár területén 1249-ben a szepesi püspöknek egy területet ajándékozott, ahol felépíttethetett egy tornyot és egy palotát. Ekkor keletkezett a helytartói palota, ez az első hozzáépített objektum az eredeti várhoz. Már abban az időben is, de főleg a 13. század második felében a vár körül számos csatát vívtak. A vár a vármegye központjává vált, gyakran jelentős személyiségek lakhelye. 1275-ben bizonyos, a király ellen fellázadt Roland comes foglalta el. Ezután Kun Erzsébet, IV. (Kun) László király anyjáé volt. A vár birtoklásáért a 14. század első felében is ádáz harc folyt. 1312-ben Csák Máté akarta elfoglalni, de a védők megvédték a várat. Röviddel ezután következett a vár kibővítése és gótikus stílusban való átépítése.

A huszita háborúkban Giskra Jan a várat elfoglalta. Először a vár alatti lejtőn egy kis erődöt építtetett, majd a nagy várudvart erősítette meg. A vár fokozatosan nyerte el mai formáját és kiterjedését. A vár történetében jelentős év volt az 1464-es év, amikor a mindeddig királyi várat az uralkodó Zápolya Imre és István főnemeseknek adományozta. Bár a Zápolya-család több mint 70 várat birtokolt, a Szepesi várat tartották a családi várnak és ott is székeltek. A várat jelentősen korszerűsítették és kiépítették. Egy új kápolnát építettek, a vártornyot megmagasították és megerősítették, gótikus stílusban átépítették a román stílusú palotát. Ugyanazon kőfaragókat alkalmazták, akik a szepeshelyi temetkezési kápolnát építették fel számukra. A várban született a Habsburg-házi királyok előtti utolsó magyar király – Zápolya János. Ő volt egyben a vár utolsó Zápolya tulajdonosa is, mert miután elvesztette a harcot a magyar trónért, 1528-ban a Habsburgok a várat elkobozták. A várat hamarosan, már 1531-ben Thurzó Sándornak ajándékozták. A Thurzó-család is saját szüksége szerint építette át a várat, több épület ez időben vált reneszánsz stílusúvá. Amikor 1636-ban férfiágon a Thurzó-család kihalt, a várat a Csáky-család szerezte meg, és a vár családjuk birtokában maradt 1945-ig.

A Csákyak a várat azonban csak a 17. század végéig lakták, mivel már a 18. század elején Hatkócon (Hodkovce), később Szepesmindszenten (Bijacovce), Kluknón (Kluknava) és más helyen is kényelmes kastélyokat építtettek és odaköltöztek. E kastélyok építésénél a vár több építészeti elemét is felhasználták. A várban csak egy katonai helyőrség maradt, de az is elhagyta a várat az 1780-as tűzvész után. Ezután a vár romossá vált. Gondos kutatások után csak néhány éve javítják, konzerválják a várromokat, néhány részét újraépítik. Az alsó várudvart már 1983-ban megnyitották a nagyközönség előtt.

Ha a várba Hatkóc felől lépünk be, figyeljük meg a hajdani főkapu ötletes védelmét. A ma különálló falazott oszlopokat eredetileg gerendák kötötték össze, ez volt az első védelmi vonal. Ezután egy mély árok, majd egy magas fal következett, ez volt az előkapu. Csak ezután jutunk a 15. századi gótikus stílusú kapuhoz, amely előtt még egy csapóajtó volt. A kaput nem csak egy függőhíd felemelésével, hanem egy leengedhető vastag ráccsal is védhették. E kapu helyén már a 14. században is kapu volt. A kapun a középső várudvarra jutunk, itt volt a porkoláb háza, a falak mentén a helyőrség szállása, hátul pedig magtár. A várudvar bal oldalán egy megerősített kapu vezet a kiterjedt alsó várudvarra. E kapu megépítése előtt egy barbakán állt, azaz egy olyan torony, amelyen keresztül kellett menni, hogy a kapuhoz eljuthassunk. A 15. század közepén épült nagy várudvar nem csupán az itt állomásozó katonaság védelmére szolgált, de a környékről nagyszámú lakosságnak is oltalmat nyújthatott. Alsó részén egy feltűnő köralakú objektum alapjai láthatók. Ez egy 15. század első felében épített lakótorony alapja. A tornyot hatalmas vízárok és cölöpfal védte, ideiglenes fegyverraktárként is szolgált. Miután felépítették a várudvar falait, a torony elvesztette a kis erőd jellegét. A várudvar falainak belső oldalához gazdasági épületek simultak. E várudvaron halad át a puhói kultúra népe erődjének fala is.

Térjünk vissza a középső várudvarra. Innen egy meredek úton a kapun keresztül feljutunk a román stílusú elővárba, amely a feltárások előtt nagyrészben be volt temetve. Látjuk a helytartói palota romjait, egy malom helyét, a sziklában egy kis kivájt barlangot. A másik oldalon egy viszonylag jó állapotban megmaradt románkori kaput látunk, ezen keresztül jutunk fel a felső várba. A felső várban később egy másik kaput is építettek, ma a semmibe vezet. Eredetileg egy faállványon keresztül lehetett megközelíteni.

A fellegvár természetesen a vár legrégibb és legértékesebb része. Közvetlenül a bejárattal szemben a sziklában egy nagy tartályt helyeztek el, csak egy keskeny nyílás vezet belé. Jobbra a már említett románkori kapuhoz jutunk, a kapu előtt a vár utolsó, a 18. században végzett építészeti átalakításainak falmaradványai találhatók. A másik oldalon találhatók a vár lakói és tulajdonosai eredeti gótikus és reneszánsz stílusú épületei – ezekből a vár látogatóinak pazar kilátás nyílik a környező tájra. Az épületek építészeti értékeiről a megmaradt gótikus és reneszánsz kapuk és ablakok vallanak. A fellegvár közepén egy 13. század közepén épített köralapú öregtorony ékeskedik, amelynek bejárata eredetileg az első emelete magasságában volt. Az öregtorony mögött egy – a közelmúltig víztartályként használt - köralakú építmény falai húzódnak. Ezek azonban a 11-12. századból származó bástya falai voltak, amelyet a 13. század első felében bontottak le, miután az alatta lévő sziklában egy nagy repedés keletkezett. Az öregtornyot ma boltíves folyosó köti össze a 15. századból származó gótikus stílusú kis kápolnával. A kápolna mögött van a vár legértékesebb épülete – egy hatalmas, eredetileg háromemeletes román stílusú palota, amelyet a 15-16. században gótikus stílusban építettek át. Az eredeti épületből talán a fejes, román stílusú kettős ablakoszlopok a legcsodálatosabbak. Az épületeket a 13. században észak-olaszországi kőfaragók építették. Az öregtorony régészeti feltárásánál egy téglalap alakú gödröt is találtak, valószínűleg víztartály vagy jégverem volt.

A vár fenséges elhelyezkedését és gyönyörű építészeti jellegét teljes egészében csak a várból magából csodálhatjuk meg. Már ezért is érdemes felmenni a várba.

Nyitva

május – szeptember: naponta: 9,00 – 19,00 órrakok
Október - naponta : 9,00 – 18,00 órrakor

  • Árjegyzék: Felnőt: 4,48 €
  • Gyerek: 2,16 €
  • Csoport min. 15 fő: 3,32 €
  • Család, max. 6 fő: 9,96 €

Tel: 00421 53 454 13 36
Web: http://slovakiatravels.com

Hrabušice – Káposztafalva

Nevezetességei

Szent Lőrinc tiszteletére szentelt román stílusú temploma a 13. században épült, a 14 században északról sekrestyével bővítették. A 15. század elején új szentélyt és oldalkápolnát építettek hozzá. 1782-ben újra átépítették és bővítették. Gótikus szárnyas oltára 1516 és 1520 között készült. A templomot erődfal veszi körül.

A falu melletti Zöld hegyen (Zelená hora) állnak a 13. században épített Marcell, vagy Márkus várának romjai.

Plébániája a 17. században épült reneszánsz stílusban.

Határában levő természeti látványosság a Szlovák Paradicsom többek között itt található a Hernád-áttörés is.

Web: www.hrabusice.sk

Kaštiel Markušovce – Márkusfalvai kastély

A kastélyt a 17. század derekán építették, eredetileg erődítményszerű jelleggel. Az eredeti reneszánsz erődítményszerű formáját a sarkokon elhelyezett körtornyokkal 1773-ban változtatta meg - rokokó stílusú nagy átalakítás.

Röviddel ezután Máriássy Wolfgang II. József császár közelgő megérkezésének alkalmából a kastély kertjében felépíttette a Dardanela nyári rezidenciát.

Az objektumok műemlék-felújítása után (1984-1994) a kastélyban Kelet-Szlovákia több objektumából származó gyűjteményekkel kiegészítve, történelmi bútorok kiállítása kapott helyet.

A nyári rezidenciában az iglói (Spišská Nová Ves) székhelyű Honismereti Múzeum billentyűs hangszerek kiállítását hozták létre. Az impozáns freskókkal díszített nyári rezidencia gyönyörű reprezentációs terme koncertteremként szolgál.

Nyitvatartási idő

május – október / kedd – vasárnap /: 9,00 – 17,00
október – április / kedd – péntek / : 8,00 – 16,00
vasárnap : 8,00 – 16,00

Árjegyzék: felnőttek: 2,66 €
Tanulók, diákok, 15 évig: 1,33 €

Elérhetőség

Kaštieľ Michalská 59
053 21 Markušovce
Tel.: +421 53 44 98 421, +421 53 44 98 212
Fax: +421 53 44 26 785
e-mail: muzspisa(at)sisoft.sk
Web: www.muzeumspisa.com

Gelnica – Gölnicbánya

Szepesség természeti kincse a Szepes-Gömöri-érchegység északi oldalán, a megye délkeleti csücskében századokon keresztül bányászott réz, ezüst és vasérc volt.

A szepességi bányászat központja és különleges bányajogok birtokosa Gölnicbánya volt. A város környékéből vált később ki több kisebb bányásztelepülés, amelyeknek különös tájszólást beszélő német nyelvű lakossága volt - ezek részben máig megmaradtak. A XV. században a bányák nagy része a Thurzó család birtokában volt, akik Gölnicbányán várat is építettek. A város jelképe az imádkozó bányász szobra a város főterén. Bányamúzeum is van itt. A bányalétesítmények közé tartoztak a műtavak is, ezek egyike a gyakran látogatott, pihenőhelyként szolgáló Thurzó-tó. Az Uhornai-tó is ide tartozik.

Kežmarok – Kézsmárk

Város neve német eredetű, Käsemarkt, ami magyarra fordítva sajtvárost jelent. Kézsmárk területe már a kőkorban lakott volt, egyes információk szerint már 1190-ben apácakolostor volt a mai vár területén. Egyébként még 1269-ben megkapta a városi jogot Kézsmárk, ekkor szászok és németek laktak itt.

Aki a Tátrában jár, annak mindenképpen érdemes ellátogatnia Kézsmárkra, az emberek, akikkel a turista találkozik, az idegenvezetők, meglepően kedvesek a magyar turistákhoz. A vörös templomban Thököly sírboltja tele van koszorúkkal, amelyeket magyar szervezetek visznek, az idegenvezető, készségesen mesél róla, ha a látogatónak szerencséje van, magyarul. Egyébként németek lakták a várost a második világháború utánig, amikor is a német lakosságot kitelepítették Szlovákiából, így Kézsmárkról is. Ez látszik a templomok padjaiban is, a kijelölt helyek magyar és német családneveket takarnak.

Nyitvatartási idő

október – aprilis
hétf- péntek 8:00 - 15:00,
szombat - vasárnap: megrendelésre
május - szeptember
kedd vasárnap: 9:00 - 16:00
 
Árjegyzék: felnőttek: 2,00 €

Elérhetőség

Mestský hrad
Hradné námestie 42
060 01 Kežmarok
Tel.: +421 52 45 22 618, +421 52 45 22 619
Fax: +421 52 45 23 526
e-mail: lektori(at)stonline.sk
Web: www.kezmarok.com

Levoča – Lőcse

Már a városba való belépés és az óriási főtérre való pillantás után nem kétséges, hogy olyan városban vagyunk, amelynek a középkorban európai jelentősége volt. A főtéren három, a városokat jellemző gyönyörű épület van: a Szent Jakab templom (vallási központ), a városháza (önkormányzati és igazságszolgáltatási központ), továbbá az üzletközpont (gazdasági központ). Később még idekerült a hatalmas kupolájú evangélikus templom is.

A 11 gótikus és reneszánsz oltárával és más belső díszítésével a Szent Jakab templom teljesen egyedi. Itt található a világ legmagasabb gótikus oltára, valamint további XV-XVI. századi reneszánsz oltárok. Ezekből több egy faragómester, Lőcsei Pál mester műve, akinek nevét a várossal kapcsolják össze. A XV-XVII. századi haranglábbal rendelkező régi városházában ma a város gazdag történelmét bemutató múzeum található. A városháza előtt a középkori női szégyenketrec áll. A város többi templomából a régi minorita rendi kolostor és templom is nagyon értékes - néhány eredeti helyiség és a kolostori kálváriafolyosó maradt meg. Az új minorita templom barokk stílusú. Lőcse egyben Szlovákia legnagyobb búcsúhelye is. Ennek szimbóluma a máriahegyi templom.

Arról, hogy a város 1922-ig Szepes-megye székhelye volt, a klasszicista stílusú nagy és szomszédságában álló kis megyeháza vall. A főtér majdnem minden háza középkori formájában maradt fenn. A házak közül a legértékesebbek a Thurzó-ház, Lőcsei Pál mester háza, a volt sturi evangélikus líceum épülete, a szépen felújított kereskedőház - ebben ma a Satel szálló található. A városi falak is hatalmasak és többségükben fennmaradtak. A környékbeli települések érdekes néprajzukkal tűnnek ki, Szepesdarócon (Spišské Dravce) értékes kultúrtörténeti emlékek is találhatók.

Spišský Štvrtok – Szepescsütörtökhely

A 2135 lelkes község Szepescsütörtök a Szepesi-medence délkeleti részén, Poprád és Igló között fontos történelmi kereszteződésen fekszik. A falu kataszterében neolit lelőhely található (kanelkeramika).

Vásárait csütörtöki napon tartotta, erről kapta a nevét. A mai Csütörtökhely elődje a tatárjáráskor elpusztult Szentlászló nevű magyar település volt. Az első bejegyzések 1263-ból valók.

A település szélén, egy kis dombon áll a lovagkirályunkról elnevezett templom. A román stílusú templomot (XIII. század) gótikus kétemeletes kápolnával bővítette ki a Szapolyai család.

Spišské Podhradie - Szepesváralja

Az eredetileg reneszánsz stílusú erődítményt később átépítették rokokó lakóhellyé. 1778-ban a parkban, a kastély mögött megépítették a nyári lakot, a Dardanellákat. A Spišská Nová Ves-i (Iglói) Honismereti Múzeum itt alakította ki a billentyűs hangszerek kiállítását (kis orgonák, zongorák).

A Márkusfalvai Kastély az Iglói Szepességi Múzeum kihelyezett részlege. A legnagyobb és legreprezentatívabb kastélyt a XVII. század közepén rendezték be, eredetileg erődítmény jellege volt. A XVIII. sz. második felében az épületegyüttest reprezentatív rokokó lakóhellyé alakították át. A francia park szomszédságában, a kastély tengelyében kerti pavilont építettek. Az objektum műemléki felújítása után (1984-1994) a kastélyban történeti bútorkiállítást rendeztek be, kiegészítve Kelet-Szlovákia többi kastélyából származó gyűjteményekkel. A kastély tagolását a francia park három lépcsőzetes teraszának köszönheti. A legfelsőn áll a nyári lak, a Dardanellák, ahol a billentyűs hangszerek kiállítása kapott helyet.

Žehra - Zsigra

A község határában van az a védett gránithegy, amelyet a Szepesi vár nagy kiterjedésű romja koronáz.

A Szentlélek-templomot 1245 és 1275 között Zsygra János szepesi gróf építtette. 1425-ben gótikus stílusban átépítették. A pestisjárványt követő fertőtlenítés miatt a templombelső terét 1646-ban kimeszelték, s ennek következtében gótikus freskói évszázadokra feledésbe merültek, s azokat csak az 1950-es években tárták fel. Keresztrefeszítést ábrázoló freskója a 13. századból származik, de többségük 14 - 15. századi, melyek közül az egyik legértékesebb a 14. század második feléből származó, keresztény szimbólumokat ábrázoló Életfa (Arbor vitae). Freskóin Szent László ábrázolás is megtalálható. Keresztelője 13. századi. Főoltára 1656-ból való. A hagymakupolát 1769-ben építették.

Látnivalók:
Szt. Lélek Templom:
Info: 00421 53 449 53 22
Belépő: 2 €

Spišská Kapitula - Szepes Káptalan

Szepesváralja egykor Szepes vármegye politikai központja volt, 1271-ben V. Istvántól városi kiváltságjogokat kapott. A település első lakói szászok voltak. Zsigmond király 1412-ben a többi szepességi várossal együtt elzálogosította Lengyelországnak. Plébániatemploma 13. századi eredetű, 1826-ban egy tűz után átépítették. A reneszánsz városháza 1546-ban épült. A Szent János templom és kolostor 1658-ban épült az 1327-ből való irgalmas rendház, menház átépítésével. 1910-ben 3129 lakosából már 1832 szlovák, s csak 713 német és 566 magyar volt.

Szepeskáptalan, Szepesvár és Szepesváralja az Unesco védett örökség része, a szlovákok szépen felújították, de úgy csinálnak, mintha szlovákok hozták volna létre. Szepeskáptalanról láttam egy ismeretterjesztő filmet, a magyar szó el sem hangzott benne. Ettől függetlenül meg kell nézni e gyönyörű középkori magyar történelmi helyeket.

Nyitvatartási idő

Május 1 – október 31:
Hétfő – Szombat: 9,00 – 16,30
Vasárnap: 11,00 – 17,00
November 1 – április 30:
Hétfő – Péntek : 9,00 – 16,30

Árjegyzék: Felnőt: 1 €
Gyerek: 0,70 €

Červený Kláštor - Vörös kolostor

Egyedülálló kulturális-történelmi emlékhely, a gyönyörűséges pienini természet lágy ölében és a Tri koruny fenséges hegyei alatt. A kolostort 1956 és 1966 között felújították.

A kolostor építészetileg legfejlettebb épületének a 14. századi gótikus Szent Anton templom tekinthető, melynek különlegesen hosszú hajója nagy barokk átalakításon ment át. A barokk főoltárt 1745-ből származik.

A kolostor épületei az északi részről közelítik meg a templomot. Ezen a barokk épületen jól felismerhető egynéhány régebbi gótikus jegy. A karthauzi kolostor ebédlő falán lévő későgótikus festmények 1520-ból származnak. A Vörös kolostor Ciprián szerzetes nevével hozható összefüggésbe, aki különböző gyógynövények termesztésével foglalkozott. Nagy növénygyűjteménye az orvosi kiállítás része.

A kolostor bejáratánál lévő park 1972-ben a Pieninské lipy védett területté lett kinyilvánítva. Összesen 19 értékes hársfát őriz.

Poprad - Poprád

Poprád a Tátra aljai régió adminisztratív, kulturális és gazdasági központja. A Poprádi medence délnyugati részén fekszik és a Poprád folyó szeli ketté. Poprád részét képezik az eredetileg önálló települések is, mint Szepesszombat (Spišská Sobota) és Felka (Veľká) 1945-től, Strázsa (Stráže pod Tatrami) 1960-tól és Mateóc (Matejovce) 1977-től. A város határában Kvetnica fürdő található.

Az első telepesek az őskorban jelentek meg. Poprád a XIII. század első felében alakult és fontos csomópontot jelentett az útvonalak kereszteződésében. A Szepesi szászok szövetségének egyik kisebb városa volt. A XVI- és a XVIII. században a város határában rézércet bányásztak. A XVIII. században vásárjoggal rendelkezett. A lakosság többnyire mezőgazdasággal és kézműves mesterségekkel foglalkoztak. 1692-ben nyílt meg a város legöregebb gyára a papírgyár. A város fontos mérföldköve volt a Kassa - Óderbergi vasútvonal 1871-es megnyitása is.

A koragótikus stílusú Szt. Egyed temploma a XIII. században épült. Az eredeti építményből a torony, a főhajó egy része és a presbitérium maradtak meg. A templom falait a XV. századi freskók díszítik. A templom mellett egy 1658-ban épült reneszánsz harangtorony található.

Spišská Sobota - Szepes Szombat

A városnak hangulatos reneszánsz-barokk főtere van, melyet 15-17. századi polgárházak szegélyeznek. Szent György temploma a 13. század közepén épült kéthajós gótikus épület 1503 és 1520 között készített gótikus szárnyasoltárokkal. Főoltára 1516-ban készült Lőcsei Pál mester műhelyében. Az északi oldalán álló Szent Anna kápolna 16. századi.

A templom északi oldalán álló reneszánsz harangláb 1598-ban épült, majd barokkizálták. A Városháza eredetileg barokk palotának épült a 18. század utolsó harmadában. 25. Evangélikus temploma 1777-ből való, oltárképe 1852-ben készült. A főtéren álló Mária-oszlop 1689-ben készült. 1846-ban és 1973-ban megújították. A város főterén található egy obeliszk, melynek felirata a következő: „1848 Magyar szabadságharcz emlékére emelte Szepes-szombat XVI Szep. város közadakozásból 1899-ben Édes magyar hazánk iránti szeretetből”

Spišská Belá - Szepes Béla

Szepesbéla főterén áll a Remete Szent Antal-templom, a harangtorony és a barokk Mária-oszlop, különböző művészettörténeti korok emlékei.

Strážky – Nagyőr

Nemzeti kulturális műemlék.
A reneszánsz kastély egyike a legrégibbeknek Szlovákiában. A megerősített Szent Anna templommal és a reneszánsz haranglábbal együttesen alkotják a község történelmi magját. A rekonstrukciót követően Szlovák Nemzeti Galériát szolgálja, amely itt többféle kiállítást mutat be: történelmi bútorokat és belső kiegészítőket (XVII. – XIX. sz.), Mednyánszky László és Strážky (festő, aki gyakran tartózkodott és alkotott itt) műveit, történelmi könyvtárat és iparművészeti gyűjteményt (XVII. – XIX. sz.)